Job 35

1Tovább is felele Elihu, és monda: 2Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené? 3Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?

4Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt. 5Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!

6Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki? 7Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből? 8Az olyan embernek [árt] a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának [használ.]

9A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt; 10De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka; 11A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?

12Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt; 13Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint. 14Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!

15Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra: Azért tátja fel Jób hívságra a száját, [és] szaporítja a szót értelem nélkül.

16